A hálát nem csak egy pillanatnyi érzelmi állapotként, hanem személetmódként, azaz egy állandó pozitív személyiségvonásként is azonosíthatjuk. Hálásak lehetünk egy tanárunknak, aki megtanított az élet összefüggéseinek keresésére és a tapasztalatokból levont megfelelő következtetés fontosságára. De hálát érezhetünk az egyszerű létezésünkért, vagy a természet tökéletességéért és szépségéért.
A pszichológusok a hálás viszonyulás mélyebb megértését keresve, a következő jellemzőket azonosították, melyek mellett egy-egy tipikus érzést/gondolatot is kiemeltek:
Egyéni különbségek vannak a hála átélésében, annak mélységét, gyakoriságát és tágasságát tekintve (ez utóbbi azt jelenti, hogy sok ember és általában sok minden iránt érezhető hála). „Sok minden van az életemben, amiért hálás lehetek.” A hálás viszonyulás általában megbecsüli az embereket, gyakran érez hálát mások iránt. „Nagyon hálás vagyok a barátaimnak és a családomnak.” A hálatelt emberek arra figyelnek, amijük van, legyenek ezek anyagi vagy eszmei értékek. „Sokat gondolok arra, hogy vannak barátaim és milyen szerencsés vagyok, hogy van mit ennem, felvennem, és van hol laknom.” Gyakran élik át az áhítat érzését. „Amikor láttam a tavasszal ébredő természet szépségét, olyan megilletődött voltam, mint egy gyerek.”